Tatami? Kösz, még egyszer nem!

2008 november 30. | Szerző: nagykisl |

 Hali!

Jó volt a soproni tábor! 🙂 Csak elfáradtam. Szombat reggel mentünk le. Négykor kellett kelnem. Előző este 11 után feküdtem le, aztán nem nagyon bírtam elaludni. Minden voltam csak éber nem. Aztán még az út is lefelé! Vagy egy fél órája mentünk az autópályán, amikor elkapott a havazás. Még jó, hogy lada nivával mentünk. 🙂 A mérleg, mire leértünk Sopronba: egy autó megfordult az autópályán, három meg az út melletti árokból “figyelt”. Nem akarok senkinek a szájába rágni nagy életbölcsességeket, de a téli gumit talán nem véletlenül találták ki. Nem? Na mindegy, ők tudják, hogy megérte-e annyira nyomni hóviharban.

Mi szerencsésen leértünk, az a lényeg. Volt két edzés. Aztán délután is egy. Kicsit lefáradtunk. A kettő között meg mászkáltunk kicsit a városban. Hát, nem volt melegem. A szél is fújt. Ittunk is egy forralt bort, és egy napsütötte szegletben ácsorogtunk, hogy kicsit felmelegedjünk. Este meg bankett. Zene meg tánc nem volt sajna, de a kaja nagyon jó volt. Nem sajnálták. 🙂 Meg is kérdeztem a pincért, hogy akkor most ez egy adag? Vagy inkább kettő? Egy volt. 🙂 Nem is bírtam el vele. Talán két srác tudta csak megenni az egészet. És még fincsi is volt.

Bankett után vissza a terembe. Tatamin alvás. Hát kérem, azt nem nekem találták ki. Előtte elég sok embertől hallottam, hogy az milyen jó. Meg egészséges. És olyan jól ki tudja magát pihenni. Stb. Esetemben ebből egy árva szó sem lett igaz. Kezdjük ott, hogy még hálózsákban sem aludtam életemben. Még annyi szerencsém volt, hogy legalább nem volt annyira szűk, amit levittem. De én alapból az oldalamon fekszem, és amíg elalszom, addig forgolódok egyik oldalamról a másikra. Kb. a második fordulás után rámtekeredett az egész. Valahogy kitekeredtem. Jó, akkor alszom hason. Az a szemét tatami nyomta a mellemet. Mert ugye olyan pihentető keményen aludni! Marhára. Ja igen, közben meghitten hortyogtak a teremben vagy öten. Néha meg elhúzott egy-egy tehervonat az ablak alatt (a pályaudvar mellett voltunk). Nagyon “klassz” volt! A végén úgy éreztem, hogy nem is aludtam semmit. Fájt is másnap a fejem rendesen. Kezdtem is a napot egy quarelinnel. De az legalább hatott.

Még vasárnap volt két edzés, aztán irány haza. Nagyon szép idő volt. Sütött a nap. A hó sem esett, viszont még mindig nagyon hideg volt. Most valahogy az autóban sem volt gondunk a hőmérséklettel. Ja persze, azt nem is írtam, hogy lefelé elég jól elvoltunk. Mikor Pesten beszáltunk az autóba, majd szétfagyott mindenki. Aztán véletlen megtaláltuk a fűtést. “Tök jó! Hozzá ne nyúlj!” Kezdett egész kellemes lenni a klíma. Legalábbis nekünk, hátul ülöknek. Elöl majd szétsültek. Erre kinyitották az ablakot elől, mert az ablak is párásodott. Mi ismételten szétfagytunk hátul. Nekik elől melegük volt. De legalább vidáman telt az út. Arra azért kíváncsi lennék, hogy a csoda ladákon kívül van-e még ilyen autó? 🙂

Másnap mentem dolgozni. Fogalmam sincs, hogy bírtam ki ébren. Másnapra ki is vettem egy nap szabit. Legalább aludtam egy kicsit, de a fő indok: elmentünk tesómmal autót nézni! És ki is néztünk egy toyota yarist. Tesóméknak hála le is előlegeztük. 🙂 És az elkövetkező hat évben szerintem kajára már nem fog telni, de alig várom, hogy átvegyük. 🙂 Végre nem kell a buszmegállóban fagyoskodni. Meg nyomorogni. És eltűrni, hogy minden bunkó engem lök fel. Utálom a bkv-t! És még drága is! Ha meglesz a kocsi, azt is drága lesz fenntartani, de legalább nem kell vadidegeneket elviselnem. És rádiót hallgatva, vigyorogva ülhetek a dugóban. 🙂 Ne érts félre, nem ironizálok. Csak egyszerűen már örülnék, ha az autókámban ülhetnék. És nem a buszon. Feltéve, ha le birok ülni.

Remélem majd megbírkózom vele. Kicsit azért félek is tőle. Új autó, ráadásul benzines. Én eddig csak dieselt vezettem. De mégis várom már nagyon. 🙂

És lassan el kéne gondolkodnom, hogy milyen alapon is balfékezem le magam?! Vagy maradjunk annyiban, hogy pasik terén eléggé, amúgy meg burokban születtem! 🙂