Január

2009 január 24. | Szerző: nagykisl |

 Hali!

Megnéztem a legutóbbi bejegyzésemet, hogy miről is írtam akkor. (amilyen gyakran jelentkezem friss bejegyzésekkel, ugye… ) És jót mosolyogtam a lelkesedésemen. Igaz, még mindig fura, hogy autós csajszi lettem. Pedig már bő egy hónapja járok vele. És jelentem, még összetörnöm sem sikerült. (gyorsan le is kopogom 🙂 ) Magát a közlekedést egész jól megoldom. De a parkolás… Igazából azzal sem lenne nagy gondom, de ez a sok türelmetlen marha az utakon. A másik meg az, hogy nincs hely sem. Ez a Blaha környékén főleg kellemetlen. Nem ismerem annyira Pestet, és őszintén szólva utálom ezt a sok nyüves egyirányú utcát. Meg azt is, hogy nem fordulhatok minden irányba. Kicsit macerás na. A legnagyobb gondom akkor szokott lenni, ha valamit elbénázok. Pl. lefulladok. Utána ideges leszek, és nem igazán tudok odakoncentrálni már a vezetésre. Ilyenkor rondán váltok, esetleg megint lefulladok. Több önbizalom kéne ehhez is.

Ma kipróbáltam milyen magassarkúban vezetni. Nem mentem messzire, csak itthon egy boltba. Pár száz méter. Ahhoz elég hosszú, hogy teszteljem a dolgokat, ahhoz meg (hál istennek) rövid, hogy összetörjem a kocsit a sarkaim miatt. Arra jutottam, hogy az extra magassarkú csizma (megítélésem szerint ez 8-10 centinél kezdődik, a felső határa meg ki tudja hol van) kényelmetlen vezetéshez. És nem is biztonságos. Egyenlőre marad a sportcipő, esetleg lapossarkú csizma. A rövidebb sarkú cipőket meg majd tesztelem tavasszal. Amikor tanultam vezetni, a kb. 4-5 centis sarkú szandálom abszolút nem zavart. Szóval még van remény, hogy nőiesen és mégis biztonságosan vezessek. Összefoglalva: a szélsőséges dolgokat kerülnöm kell és nem lesz bajom.

Pasi ügyben nem sok bizakodásra van okom. De azért volt egy-két érdekes dolog. Pl. találkoztam az “ex”-el. És meghivattam magam egy kakaóra, cserébe egy darabon elhoztam autóval. És élvezettel néztem ahogy kínlódik. :))))) Szemmel láthatóan nem érezte magát túl kényelmesen. Nekem meg egy kis kezdeti idegesség után semmi gondom nem volt. És pár perc után már az sem érdekelt, hogy ő kínban van. Kit érdekel?

Új pasi? Nem tudom. Szokás szerint van aki tetszik, de egyenlőre semmi. Edzésen szoktuk egymást “verni”, de hogy tetszem-e neki, azt nem tudom. Remélem előbb-utóbb ez is kiderül. Annyit tudok (iwiw-ről) hogy most nincs barátnője. Kezdetnek pozitív, de hogyan tovább, azt nem tudom.

Munkahely még a régi. És valószínű marad is, mert túl betoji vagyok lépni. Egyenlőre megvagyok. Kicsit megvisel anyagilag a kocsi törlesztő-részlete, de megoldom. Viszont az osztályunk új helyre költözik. Bár túllennénk már rajta! Addig tuti mindenki idegbeteg lesz, a sok pakolászás, meg szervezkedés miatt. De! Végre szép helyre kerülünk, és ez a lényeg, nem? A költözésen meg csak túlesünk valahogy. Majd az új helyen kipihenjük!

Mára ennyi, Aranyom! Pár (?) hét múlva jövök!

Pusz!