Dolgos hétköznapok, meg úgy általában…
2009 június 5. | Szerző: nagykisl
Halihó!
Még mindig “dúl-a-láv”! 🙂 Egyre jobban! Már babáról is beszéltünk. Egyenlőre sajnos nem lehet, anyagilag sem állunk úgy. Remélem egy-két éven belül “összehozhatjuk”. 🙂 Nekem mindegy, hogy mit pottyant nekünk a gólya. Ő kislányt szeretne. 🙂 Hát majd úgy ügyeskedünk, ha eljön az ideje.
Tanulok megint. Újrakezdtem a mérlegképest. Nem sikerült az elsőt elvégeznem. A számvitelnél elvéreztem. Aztán esélyem sem lett volna időre befejezni. Hosszabbítást meg nem engedélyezett a PM. Úgyhogy kapják be! Azért kicsit bosszantó, hogy a sok vizsga, amit nagy nehezen abszolváltam (vállgazd, jog, pénzügy) mind ment a kukába, és csinálhatom újra. Hát így jártam.
Elkezdtem újra az angollal is foglalkozni. Már több mint tíz éve nem foglalkoztam vele. Annak idején meg úgy voltam vele, hogy nekem ez nem megy. Az angol beszéd meg pláne. A suliban nem is nagyon voltunk rákényszerítve. Nem volt követelmény, hogy beszéljünk folyamatosan angolul. Komolyan nem is tudom, hogy érettségiztem le belőle. És így tanuljak meg kommunikálni angolul, ugye. Meglátjuk. Mindenesetre a magántanárnál nem nagyon lehet sunnyogni. 🙂 Meg állandóan velem foglalkozik. Remélem lesz eredménye is. Nekem most ez a pár ezer forint is elég nagy érvágás.
Munkahely. Hát egyre rosszabb. A munkával valahogy mindig el vagyok maradva. Illetve az ellenőrzés részével. Most próbálom megint utolérni magam. Nehezen megy. Mert mindig van valami “sürgős” vagy “halaszthatatlan”, amit soron kívül meg kell csinálnom. Ezekkel megy el az időm, meg a kis apróságokkal, ami ránézésre nem is tűnik munkának, mégis elpepecsel vele az ember. (meg ugye írok a blogba is 🙂 bár nem túl sűrűn, úgyhogy ez talán bocsánatos bűn)
A pénzügyeimen viszont csak sírni tudnék, úgyhogy kár is a szóért. Pár szóban összefoglalva: olyan sz*rul állok, ahogy még életemben nem. És fogalmam nincs, hogyan kecmeregjek ki belőle. Még az a szerencsém, hogy nem vagyok már egyedül. 🙂 Lelkileg nagyon sokat számít. Az is hogy mindig mondja, ha kell segít. Hát erre csak annyit tudok mondani: nagyon szeretlek Kincsem! 🙂 És köszönöm, hogy vagy!
Puszillak!
PASi!!!!!!!!!!!! :) :) :)
2009 április 20. | Szerző: nagykisl
Január?! “Kicsit” régen volt. De mostanában nincs időm a gép előtt ücsörögni, ugye megérted? Lassan a “balfék” megnevezésemen is el kéne gondolkodnom…
Szerelmes vagyok. Nagyon. És Ő is szeret engem. Kell ennél több?
Ő volt aki januárban tetszett. Aztán szépen lassan (?), hogy mikor (ki tudja?) beleszerettem. És szenvedtem, mert nem tudtam, hogy Ő mit gondol rólam, meg úgy általában akar-e tőlem valamit. Február végére kiderült, hogy akar. 🙂 Miután kiprovokáltam az első csókot, már nem volt megállás. Jajj, annyira jó szeretni és szeretve lenni! Ez nekem új, és annyira, de annyira jó! 🙂 Boldog vagyok! Jó dolog, hogy nem dugnak el az ismerősök elől, hanem büszkén bemutatnak. Jó dolog, hogy átölel ha sírok, hogy nem néz hülye libának, ha valami nem megy. Hogy megnyugtat, ha ideges vagyok. És szeret! És olyan jó, hogy végre én is szerethetek. Hogy kényeztethetem, szeretgethetem. Hogy meghallgathatom a problémáit, és igyekszem segíteni. Igen, nekem ez is öröm, mert Vele vagyok, és egyre inkább az élete része leszek. És az ömlengés megtetőzése: az a legjobb, hogy abszolut oda-vissza működik a szerelem. 🙂 És ki is mondja (suttogja 🙂 ). És amilyen szép sms-eket kaptam Tőle… hát bőgtem néha rendesen, annyira belesajdult a szívem a szerelembe.
Furcsa, sosem gondoltam volna, hogy a szerelem fáj. És mégis annyira jó! Így van rendjén, ugye? 🙂
Azt hiszem, befejezem mára a “szirupos csöpögést”. 🙂
Akartam még az autós életről is írni, de most nincs ihletem hozzá. Kicsit másfelé kalandoznak a gondolataim. 🙂 De annyit azért írok, hogy kezdek belejönni. Már jó pár hete nem fulladtam le. (gyors lekopogás) Persze a káromkodásról biztos nem fogok leszokni amíg vezetek, de ez legyen a legnagyobb bajom.
Szép napot Aranyom!
Január
2009 január 24. | Szerző: nagykisl
Hali!
Megnéztem a legutóbbi bejegyzésemet, hogy miről is írtam akkor. (amilyen gyakran jelentkezem friss bejegyzésekkel, ugye… ) És jót mosolyogtam a lelkesedésemen. Igaz, még mindig fura, hogy autós csajszi lettem. Pedig már bő egy hónapja járok vele. És jelentem, még összetörnöm sem sikerült. (gyorsan le is kopogom 🙂 ) Magát a közlekedést egész jól megoldom. De a parkolás… Igazából azzal sem lenne nagy gondom, de ez a sok türelmetlen marha az utakon. A másik meg az, hogy nincs hely sem. Ez a Blaha környékén főleg kellemetlen. Nem ismerem annyira Pestet, és őszintén szólva utálom ezt a sok nyüves egyirányú utcát. Meg azt is, hogy nem fordulhatok minden irányba. Kicsit macerás na. A legnagyobb gondom akkor szokott lenni, ha valamit elbénázok. Pl. lefulladok. Utána ideges leszek, és nem igazán tudok odakoncentrálni már a vezetésre. Ilyenkor rondán váltok, esetleg megint lefulladok. Több önbizalom kéne ehhez is.
Ma kipróbáltam milyen magassarkúban vezetni. Nem mentem messzire, csak itthon egy boltba. Pár száz méter. Ahhoz elég hosszú, hogy teszteljem a dolgokat, ahhoz meg (hál istennek) rövid, hogy összetörjem a kocsit a sarkaim miatt. Arra jutottam, hogy az extra magassarkú csizma (megítélésem szerint ez 8-10 centinél kezdődik, a felső határa meg ki tudja hol van) kényelmetlen vezetéshez. És nem is biztonságos. Egyenlőre marad a sportcipő, esetleg lapossarkú csizma. A rövidebb sarkú cipőket meg majd tesztelem tavasszal. Amikor tanultam vezetni, a kb. 4-5 centis sarkú szandálom abszolút nem zavart. Szóval még van remény, hogy nőiesen és mégis biztonságosan vezessek. Összefoglalva: a szélsőséges dolgokat kerülnöm kell és nem lesz bajom.
Pasi ügyben nem sok bizakodásra van okom. De azért volt egy-két érdekes dolog. Pl. találkoztam az “ex”-el. És meghivattam magam egy kakaóra, cserébe egy darabon elhoztam autóval. És élvezettel néztem ahogy kínlódik. :))))) Szemmel láthatóan nem érezte magát túl kényelmesen. Nekem meg egy kis kezdeti idegesség után semmi gondom nem volt. És pár perc után már az sem érdekelt, hogy ő kínban van. Kit érdekel?
Új pasi? Nem tudom. Szokás szerint van aki tetszik, de egyenlőre semmi. Edzésen szoktuk egymást “verni”, de hogy tetszem-e neki, azt nem tudom. Remélem előbb-utóbb ez is kiderül. Annyit tudok (iwiw-ről) hogy most nincs barátnője. Kezdetnek pozitív, de hogyan tovább, azt nem tudom.
Munkahely még a régi. És valószínű marad is, mert túl betoji vagyok lépni. Egyenlőre megvagyok. Kicsit megvisel anyagilag a kocsi törlesztő-részlete, de megoldom. Viszont az osztályunk új helyre költözik. Bár túllennénk már rajta! Addig tuti mindenki idegbeteg lesz, a sok pakolászás, meg szervezkedés miatt. De! Végre szép helyre kerülünk, és ez a lényeg, nem? A költözésen meg csak túlesünk valahogy. Majd az új helyen kipihenjük!
Mára ennyi, Aranyom! Pár (?) hét múlva jövök!
Pusz!
Autóautóautóautóautó….
2008 december 10. | Szerző: nagykisl
Megvan! Megvan az én édes, pici, piros autókám! 🙂 Itthon van a garázsban! Vááá! Annyira, de annyira…. nem is tudom, hogy fejezzem ki! Az biztos, hogy nem bírom abbahagyni a vigyorgást. :)))))
Nyugi! Szóval! Ma délután mentünk tesómmal átvenni. Minden rendben, megkötöttük a biztosítást is stb. Hazafelé tesó hozta autókámat, én meg az ő kocsiját vezettem. Fura volt! Bátyóm egy ilyen kis piros, női kocsiban! De jobb is, hogy nem én vezettem. Kicsit még fura. Miután hazaértünk, keresztanyámmal mentünk egy kis kört a városban. Már a kapuban lefulladtam kétszer. 😀 De szerintem hamar ki fogom tapasztalni, mert nagyon könnyen kezelhető.
Teljes a boldogságom! Most még pasi sem hiányzik! 😀
Majd pénteken autóval megyünk dolgozni! Igazi úrinők leszünk! 🙂
És majd mesélek, hogy megy!
Puszilok mindenkit! 🙂 🙂 🙂
Tatami? Kösz, még egyszer nem!
2008 november 30. | Szerző: nagykisl
Hali!
Jó volt a soproni tábor! 🙂 Csak elfáradtam. Szombat reggel mentünk le. Négykor kellett kelnem. Előző este 11 után feküdtem le, aztán nem nagyon bírtam elaludni. Minden voltam csak éber nem. Aztán még az út is lefelé! Vagy egy fél órája mentünk az autópályán, amikor elkapott a havazás. Még jó, hogy lada nivával mentünk. 🙂 A mérleg, mire leértünk Sopronba: egy autó megfordult az autópályán, három meg az út melletti árokból “figyelt”. Nem akarok senkinek a szájába rágni nagy életbölcsességeket, de a téli gumit talán nem véletlenül találták ki. Nem? Na mindegy, ők tudják, hogy megérte-e annyira nyomni hóviharban.
Mi szerencsésen leértünk, az a lényeg. Volt két edzés. Aztán délután is egy. Kicsit lefáradtunk. A kettő között meg mászkáltunk kicsit a városban. Hát, nem volt melegem. A szél is fújt. Ittunk is egy forralt bort, és egy napsütötte szegletben ácsorogtunk, hogy kicsit felmelegedjünk. Este meg bankett. Zene meg tánc nem volt sajna, de a kaja nagyon jó volt. Nem sajnálták. 🙂 Meg is kérdeztem a pincért, hogy akkor most ez egy adag? Vagy inkább kettő? Egy volt. 🙂 Nem is bírtam el vele. Talán két srác tudta csak megenni az egészet. És még fincsi is volt.
Bankett után vissza a terembe. Tatamin alvás. Hát kérem, azt nem nekem találták ki. Előtte elég sok embertől hallottam, hogy az milyen jó. Meg egészséges. És olyan jól ki tudja magát pihenni. Stb. Esetemben ebből egy árva szó sem lett igaz. Kezdjük ott, hogy még hálózsákban sem aludtam életemben. Még annyi szerencsém volt, hogy legalább nem volt annyira szűk, amit levittem. De én alapból az oldalamon fekszem, és amíg elalszom, addig forgolódok egyik oldalamról a másikra. Kb. a második fordulás után rámtekeredett az egész. Valahogy kitekeredtem. Jó, akkor alszom hason. Az a szemét tatami nyomta a mellemet. Mert ugye olyan pihentető keményen aludni! Marhára. Ja igen, közben meghitten hortyogtak a teremben vagy öten. Néha meg elhúzott egy-egy tehervonat az ablak alatt (a pályaudvar mellett voltunk). Nagyon “klassz” volt! A végén úgy éreztem, hogy nem is aludtam semmit. Fájt is másnap a fejem rendesen. Kezdtem is a napot egy quarelinnel. De az legalább hatott.
Még vasárnap volt két edzés, aztán irány haza. Nagyon szép idő volt. Sütött a nap. A hó sem esett, viszont még mindig nagyon hideg volt. Most valahogy az autóban sem volt gondunk a hőmérséklettel. Ja persze, azt nem is írtam, hogy lefelé elég jól elvoltunk. Mikor Pesten beszáltunk az autóba, majd szétfagyott mindenki. Aztán véletlen megtaláltuk a fűtést. “Tök jó! Hozzá ne nyúlj!” Kezdett egész kellemes lenni a klíma. Legalábbis nekünk, hátul ülöknek. Elöl majd szétsültek. Erre kinyitották az ablakot elől, mert az ablak is párásodott. Mi ismételten szétfagytunk hátul. Nekik elől melegük volt. De legalább vidáman telt az út. Arra azért kíváncsi lennék, hogy a csoda ladákon kívül van-e még ilyen autó? 🙂
Másnap mentem dolgozni. Fogalmam sincs, hogy bírtam ki ébren. Másnapra ki is vettem egy nap szabit. Legalább aludtam egy kicsit, de a fő indok: elmentünk tesómmal autót nézni! És ki is néztünk egy toyota yarist. Tesóméknak hála le is előlegeztük. 🙂 És az elkövetkező hat évben szerintem kajára már nem fog telni, de alig várom, hogy átvegyük. 🙂 Végre nem kell a buszmegállóban fagyoskodni. Meg nyomorogni. És eltűrni, hogy minden bunkó engem lök fel. Utálom a bkv-t! És még drága is! Ha meglesz a kocsi, azt is drága lesz fenntartani, de legalább nem kell vadidegeneket elviselnem. És rádiót hallgatva, vigyorogva ülhetek a dugóban. 🙂 Ne érts félre, nem ironizálok. Csak egyszerűen már örülnék, ha az autókámban ülhetnék. És nem a buszon. Feltéve, ha le birok ülni.
Remélem majd megbírkózom vele. Kicsit azért félek is tőle. Új autó, ráadásul benzines. Én eddig csak dieselt vezettem. De mégis várom már nagyon. 🙂
És lassan el kéne gondolkodnom, hogy milyen alapon is balfékezem le magam?! Vagy maradjunk annyiban, hogy pasik terén eléggé, amúgy meg burokban születtem! 🙂
Heti mi történt
2008 november 16. | Szerző: nagykisl
Hello!
Újfennt jelzést kaptam a “külvilágtól”, hogy felszedtem magamra pár kilót. (na nem mintha nem tudnám magamtól) Szóval pénteken kimentünk az egyik barátnőmmel egy kínai piacra vásárolni. A terv az az volt, hogy veszek egy új klumpát a munkahelyre, meg esetleg egy kis hátizsákot, hogy könnyítsek az óriási táskám tartalmán. Mert az még oké, hogy belefér a komplett edzéscuccom, de gerincferdülést azért már nem akarok kapni. És még Anyunak is kellett volna valamit nézni a névnapjára. Anyunak nem találtam semmit, viszont megvan a klumpa meg a kis hátizsák is. Plusz még egy szép fekete nadrág. És a nadrágvásárlásnál döbbentem le igazán. A barátnőm kezdte nézegetni a gatyákat, és nekem is megtetszett az anyaguk. Kérdeztem az eladónőt, hogy szerinte nekem mekkora kéne. Pár pillantást vetett a fenekemre és közölte, hogy 46-os. TESSÉK?? MEKKORA? Hát nagyon ledöbbentem, főleg, hogy tényleg az volt a jó méret. Persze már az is gyanús lehetett volna, hogy a barátnőmnek (az 50 kilójával) XL-es méret volt a jó. Jó, nem vagyok egy nádszál, mert nem érem el a 160 centit se, és ehhez vagyok kb. 65 kiló, de akkor is. A keresztanyám aki közelít a 100 kilóhoz, na ő hord talán 52-es méretet. Valószínűleg kicsit el volt méretezve, de a döbbenetem eltartott vagy fél óráig. 🙂 Így utólag vicces lehettem: a tipikus hülye tyúk, aki nem hiszi el, hogy neki tényleg olyan nagy méret kell. 🙂 Na mindegy, túléltem.
A héten vagy háromszor láttam az “ex”-et. Kétszer buszon, buszmegállóban. Egyszer meg a metrón. Utóbbinál aztán már nem voltam benne biztos, hogy nem hallucináltam-e. Amint megláttam, gyorsan leültem egy üres helyre. Aztán már (leszállásnál) nem láttam sehol. Már rémeket látnék? Kicsit elbizonytalanodtam. Az még mindig kellemetlenül érint, hogy egy év után liftezik a gyomrom, ha véletlen meglátom valahol. Dühös is voltam magamra, és elhatároztam, hogy gyomorliftezés vagy nem, nem fogom kimutatni, hogy felkavar, ha látom. De tényleg felkavar? Vagy csak az akut pasihiány, már megint. Én inkább az utóbbira szavazok.
És ha már megint a témánál vagyok, hát láttam ma is. De most semmi bajom nem volt. Talán mert tudtam, hogy ott lesz. Meg barátok is voltak körülettem. Igaz közülük ketten ha tudják, mi volt köztünk. Úgy tűnik, csak akkor vagyok bajban, ha nem számítok a felbukkanására.
Na de kellemesebb témára térnék át. Jövő hét végén megyek Sopronba! Tök jó! 🙂 Már alig várom. A hálózsákot is kölcsönkértem már Tesómtól. Két napos edzőtábor lesz bulival, meg tatamin alvással. Még sosem aludtam tatamin, ideje kipróbálni. Mázli, hogy amúgy is párna nélkül alszom, annyira biztos nem lesz gáz. Meg állítólag egészségesebb is, mint a puhább ágyak. Majd meglátom. A társaság is jó lesz. Edzésről jön az a négy-öt emberke, akikkel nagyon jól kijövök. Csak bírjam ki még addig ezt a hetet! Meg jó lenne fuvart is szerezni. Vagy marad a vonat. Még körbekérdezek edzésen, hátha szerencsém lesz, és beférek még valakinek az autójába. Jó lenne. Biztos olcsóbban kijönnék, mint a vonattal, meg kényelmesebb is.
Addig is puszi!
Majd írok, hogy mi volt! 🙂
Újra volánnál
2008 október 26. | Szerző: nagykisl
Jó estét!
Jó hosszú idő telt el megint, de végre újra vezethettem. 🙂 Sajnos tesóm kocsija betegeskedett ezért csak most hétvégén tudtam kölcsönkérni. Megint elmentünk bevásárolni (ez tegnap volt). És spóroljuk! felkiáltással otthagytam 14 ezer forintot a teszkóban. Jó mondjuk enni kell, meg nem is volt már otthon semmi kaja, de vajon tényleg létszükséglet volt venni egy kiló gumicukrot? 🙂 Naná hogy! 🙂
Sőt! Még ma is elmentünk autókázni egyet keresztanyámmal. Ő kabátot akart venni magának, meg lesz még év végéig egy szülinap és egy névnap is a családban. Gondoltam én is, ha látok valami ajándéknak valót, akkor nosza. És egyúttal bevallom, hogy anno (még az oktatóval) egyszer-kétszer lefulladtam az autóval. De ilyet mint ma, még sosem csináltam. Négysávos, forgalmas útkereszteződés, a lámpák nem működtek (naná, hogy pont ma nem!). Én balra szeretnék kanyarodni. Szemből jövők udvariasan elengednek… én meg lefulladok. Bocsi! Integetés kényszervigyor, újraindítás éééééés lefulladás. Megint. És amin végképp meglepődtem: senki nem dudált, vagy kezdett el anyázni. Attól persze még égett a fejem. De örültem, hogy nem szedett ki senki az autóból. 🙂 Az út egész zökkenőmentesen ment. Még mindig perverz örömet okoz, hogy nem feltétlenül kell jobbra tartanom. 🙂 Jó, kéne, de most nem szól rám az oktató. 🙂
Aztán a sárkányos centernek nevezett piacon keresztanyám vett magának kabátot. Meg ajándékokat is. Én meg újabb spóroljunk! felkiáltással egy marha nagy táskát. Magamnak. Persze, kinek másnak? De ebbe végre belefér az edzéscuccom. És mégsem sporttáska. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy akár hányszor sportcipő-hátizsák-farmer összeállításban közlekedem, mindig diáknak néznek. Persze aki a 160 centit sem érte el, mégis mit vár? 🙂 Szóval most van egy böhöm nagy, fekete táskám, amitől valószínűleg gerincferdülést fogok kapni, de legalább nem úgy nézek ki, mint egy iskolába igyekvő kisdiák.
Azt már régóta megfigyeltem, hogy talán már csak az alsósok hordanak hátizsákot. A “nagylányoknak” már kötelező a full-smink, meg a miniatűr táskácska, és inkább kézben cipelik azt a két-három füzetet, amit aztán már tényleg muszáj elvinni az iskolába. A ruhákat már meg sem említem. Már régóta tudom, hogy én sosem leszek divatos. De legalább fel sem fogok fázni. Meg a veséim sem fognak hasogatni úgy húsz év múlva. Remélem nem tűnök besavanyodott vénlánynak, de néha tényleg meglepődöm azon, hogy járnak iskolába a mai “gyerekek”.
Vége a jólétnek is, sajnos. Lassan véget ér a hosszú hétvége. Holnap munka. Aztán edzés. Kezdek megint formába jönni! Nem, nem fogytam egy dekát sem ( 🙁 ), de most már bírom levegővel. Ezen felbuzdulva, meg is kérdeztem a sensei-t, hogy lehetne-e kicsit pörgősebben gyakorolni edzés vége felé a haladóknak. Majd meglátjuk. Ha igen, akkor én meg fogok dögleni! :))) Ahogy a senseit ismerem! Még jó, hogy előtte már beszéltünk erről többen is. Talán nem vernek agyon. 🙂
Az új táskámat már bepakoltam, semmi akadálya, hogy újúlt (?) erővel vágjak neki az új hétnek. 🙂
Már csak egy problémám maradt: Pasit akarok!
:)
2008 október 4. | Szerző: nagykisl
Hi!
Vezettem! Vezettem! Vezettem! Tök jó volt! :)))))))
Nem is meséltem, hogy megvan a jogsim! Tegnap végre ki is postázták. És amilyen jó fej tesóm van, kölcsönadta az autóját! 🙂 Nagyon be voltam parázva, de nagyon jó volt. Végre van jogsi, vezethetek. Úgy mint a nagyok. 🙂 Nem is bírtam abbahagyni a vigyorgást. Háhhhh! Egyszerűen nem tudok eleget örömködni. 🙂
De nem csak ez történt velem mostanában. Vagyis igazából nem is történt semmi komoly. Sajnos. Tegnap volt egy buli. És megbeszéltem egy sráccal, hogy nála alszom, mert már nem tudtam volna hajnalban hazabumlizni. Na és ott szokás szerint nem történt semmi. Ami lehet, hogy jó, de az biztos, hogy még egy ilyen elcseszett nő nincs mint én. Nem tudom miért nem tudok nőként viselkedeni, csábítani. DE! Most már legalább azt elmondhatom magamról, hogy jogsis csaj vagyok. Ez mondjuk a pasizáson nem segít, de bizonyítja, hogy ha valamit akarok, akkor elérem. Lehet, hogy még mindig nincs itt a pasizás ideje? Pedig már jó lenne. Vagy a pasi is akkor jön, amikor nem számítok majd rá? Amikor meg erőltetném, akkor úgysem sikerül.
Komolyodjak. Jó terv. Meg nem kéne minden férfiban a potenciális pasi-jelöltet látnom, ugye? Ez is nagyon okos. És naívnak sem kéne lennem. Meg görcsölnöm sem kéne ezen a témán. Már biztos unod te is, hogy mindig ide lyukadok ki.
Azért jó lett volna legalább megcsókolni tegnap… 🙂
Semmi különös
2008 augusztus 28. | Szerző: nagykisl
Újra itt! 🙂
Ma voltam megint vezetni! Nem is tudom azt meséltem-e, hogy július végén meghúztak forgalomból. Utána meg vagy három hétig nem tudtam járni vezetni. Össz-vissz egyszer voltam ez idő alatt. De most megint elkezdtem! Voltam kedden is meg máma. Jövő héten meg megyek háromszor. És talán jövő héten jelentkezem vizsgára. Elég hamar vissza lehet esni, ha nem gyakorolja az ember, de ma jól ment, úgy érzem. 🙂 És egyre jobban élvezem. Csak azt kell megszoknom, hogy egy pillanatra sem lehet lazítani.
Pasi nincs, de ez már alapállapot. Most éppen olyan hetem van, hogy csinosan öltözni sincs kedvem. Majd ha lesz kedvem akkor szoknyázok megint. Kicsit el is tunyultam. Zavar hogy van pocakom. De! Jövő héten kezdem megint az edzéseket. 🙂 Biztos meg fogok halni az első egy-két hétben, de utána már jó lesz. Sok volt az a két hónapos kihagyás, de sérülten már nem fogok beállni edzeni. Öregszem, vagy mi fene. :)))))
Munka helyen a szokásos fejetlenség. Néha már morogni sincs kedvem. Idegesítő, ha a vezetőség segg hülye és gallyra vágja a melóhelyet, de mit lehet tenni? Bosszankodni szoktam, aztán majd kiderül mi lesz.
Fáradt vagyok kicsit. Majd hétvégén pihengetek. Remélem. 🙂
Aztán majd valamikor jövök, és írok!
Itt a vége…
2009 augusztus 6. | Szerző: nagykisl
Ennyi volt, befejezem a blogot. Itt legalábbis. Ritkán is írtam, meg úgy érzem, boldog kapcsolatban élve már nem igazán illik rá a “pótkávé” titulus.
Jó volt itt lenni. Hogy segített-e a korábbi csalódásomon túljutni, nem tudom. Mindenesetre jólesett leírni. Könnyebb lett tőle a lelkem.
Törölni azért nem akarom. Hátha valakit érint a téma, és kíváncsi rá. Nekem könnyebb volt, mikor szembesültem vele, hogy nem csak én járok hasonló cipőben. Szóval marad, csak nem írok már bele. Talán egyszer-egyszer visszanézek…
Az egyenleg mindenesetre pozitív: csalódás után jött a dan-vizsgám, a jogsi, a kocsi, és a Szerelem is megérkezett Vele.
És azt hiszem itt az ideje annak is, hogy leszokjam arról, hogy magamat balféknek tituláljam, ugye? 🙂
Köszönöm Mindenkinek, aki megtisztelt azzal, hogy beleolvasott. És azoknak különösképpen, akik bíztattak. És kedves B.S. Neked… Neked nagyon-nagyon-nagyon sokat köszönhetek! Legnagyobb részt a Te érdemed, hogy túljutottam azon a (bocsi, de) majmon! KÖSZÖNÖM! 🙂
Sziasztok!
Oldal ajánlása emailben
X