Vidámparkos-elsősegélyes-lövöldözős-vezetős-edzéses hét
2008 június 7. | Szerző: nagykisl
Hali!
Elég sűrű volt az elmúlt hetem. Vasárnap vidámpark, hétfőn edzés helyett tanulás, kedden elsősegély vizsga (sikeres! :)) + vezetés, szerda edzés, csütörtök vezetés + lézeres pisztollyal lövöldözés, péntek edzés. Persze mindez munka után, szigorúan. Ja. Kivétel a vasárnapi vidámpark.
A vidámpark jó buli volt. Az azért világossá vált számomra, hogy lehetőség szerint többet föl nem ülök a titanicra meg az ikaruszra. És az óriás kerék sem szerepel vágyaim netovábbjai között. A többi jó volt. 🙂 Pasizás ugyan nem lett belőle, de nagyon jó buli volt.
Az elsősegély vizsga meg egész laza volt, már ahhoz képest, hogy kedden egész nap gyomoridegem volt miatta. Nem tudom miért parázok ennyire minden vizsga előtt, de most már kezd zavaró lenni. A lényeg, hogy minden jól sikerült. Mintha a vezetés is magabiztosabban menne, mint korábban. Még van kb. 2-3 kötelezőm a forgalomban, aztán meglátjuk. Szerintem pár pótóra biztos lesz, vizsgának még nem mernék nekivágni.
A csütörtök a legfrissebb élmény. Már voltam egyszer egy ilyen Tagmasterz lövöldözésen, úgyhogy már kicsit gyakorlottabbnak éreztem magam. Hát tévedtem. 🙂 Stabil utolsó voltam az egyéni teljesítményeket nézve. A csapatomat meg ronggyá verték. A legkeményebb az volt, mikor a csapatomból már mindenkit kilőttek, én meg egyedül rohangáltam, mint pók a falon. Próbáltam meglépni a másik csapat elől. Persze a vége mindig ugyanaz volt: hárman-négyen bekerítettek, és addig lőttek, amíg el nem fogyott az összes életem. Naná, hogy mindig én lettem az utolsó. De legalább megfuttattam a másik csapatot. :))) Mindegy, nagy élmény volt! Ajánlom mindenkinek.
Dolgoztam ma is délutánig. Most meg ülök és bambulok. Az idő is olyan nyomott, be van megint borulva. 🙁 Pedig nap közben sütött a napocska. Erre föl megint elromlott.
Jövő héten megint megyek vezetni. Kétszer is. Amikor meg nem vezetek, akkor edzés. Ha nem ennék annyi csokit, meg rágcsálni valót, talán még fogynék is. De így tuti nem fogok. Most megint inkább kedveszegettnek érzem magam. Borúsabban látom a nagy pasizási terveimet is. Rossz egyedül. Megint. Pedig az elmúlt hetekben nagyon jól éreztem magam. Nőies öltözködés, növögető önbizalom, erre megint visszaesem. 🙁 Azért még így is próbáltam csinin öltözni, de kedv nélkül ne ugyanaz.
Várom a jó időt, meg a jókedvem visszatértét!
Danos vagyok! :)
2008 május 31. | Szerző: nagykisl
Szép Napot!
Először is azzal kezdeném, hogy “húúúú, de nagyon régen írtam én ide!”. És elnézést, de sajnos még mindig lusta disznó vagyok. De miután egy barátnőm érdeklődött, hogy ugyan mikor folytatom, hát gondoltam ideje lenne… De az még engem is meglepett, hogy már két hónapja nem írtam… 🙁
De most itt vagyok újra! Úgyhogy hajrá!
Élem az egyedülállók, ill. danosok életét. 🙂 A danosok élete kifejezetten vidám. Lásd hakama felvétele (hát nem egyszerű, és kétszer nem sikerül ugyanúgy, de a többiek jókat derülnek rajtam), edzés (hakama letaposása, felállásnál rálépés, ill. ha más lép rá, az is frankó), meg egymáson is jót röhögünk (friss hakama-használók). Komolytalanságokat leszámítva, mostanában kezdem érezni, hogy tényleg váltás történt. Nem, nem lettem sokkal ügyesebb, meg a tudásom se nőtt olyan sokat, de… De a hakama igen is sokat jelent. Egész máshogy néznek az emberre. Amíg barnaövesként magyaráztam mondjuk egy technikát a kezdőknek, addig nem vettek annyira komolyan. Most viszont tényleg jobban figyelnek arra, amit mondok. :))) Ez egyrészt jó érzés, másrészt plusz elvárásokat ró az emberre. A szenszei is máshogy kezel (jóval többet vár el. Mennyiségre, és főleg minőségre), meg én is máshogy megyek edzésre. Valahogy megváltoztam, én is többet várok magamtól. És ez jó! 🙂 Komolyodtam azt hiszem. Bár ettől függetlenül, még mindig végigvigyorgom az edzést, de mégiscsak feketeöves vagyok.
Az egyedülállók élete… hát, nekem most erre sem lehet panaszom. Egyedül vagyok, de nem vagyok magányos. Van egy-két jóbarátom, sok haver, meg mindig van egy-két srác, aki tetszik. 🙂 Persze jó lenne már a képzelgésből átlépni a tettek mezejére. De kapkodni sem szabad. Majd alakul. Mostanában rákaptam a szoknyára is. Fura is, hogy még a bkv-ellenőr is utánnam szólt, hogy “kaphatnék egy mosolyt?”. Mi tagadás még a metrón is vigyorogtam, mint a vadalma. 🙂 Pedig nem vagyok vékonyabb, meg a fenekem se lett kisebb (jó-jó, elhízva sem voltam soha, de lenne miből fogynom, na!), csak… Csak nőiesebb vagyok. És az jó érzés, hogy más is nőnek néz. Egész máshogy látom a világot. És kezdem érteni, miért nem kellettem a pasiknak. Mert kinek kell, egy farmeros, pólós csaj, akiben semmi nőies nincs? Tény: a pasik érdeklődését úgy a legkönnyebb felkelteni, ha nőnek öltözik az ember lánya. És úgy is viselkedik. (Istenem, bárcsak le tudnék szokni a káromkodásról!) 🙂
Egyedül a munkahelyemmel nem vagyok kibékülve. Egy barátom szavaival élve: nagy szívás, kevés élvezet. Tovább fűzve a gondolatot: még kevesebb fizetés. 🙁 Valamit ki kéne találni. Másodállás? Vagy munkahelyváltás? A váltáshoz egyenlőre gyáva vagyok. Másodállást találni meg eléggé nehéz ismeretségek nélkül.
Tanulás. A jogsit csinálgatom. Elsősegélyből vizsgázom majd jövő héten. Közben járok a forgalomba vezetni. Még van vagy négy alkalom a kötelezőből, aztán meglátjuk hogyan tovább. Viszont a mérlegképessel elakadtam végleg. Már az időből is kifutok, addig húztam-halasztottam. Fele megvolt már, amikor elakadtam a számvitel vizsgával. Háromszor nem sikerült az írásbelim. Alapból nem vagyok egy könyvelő alkat, most meg már lehetetlen lenne befejeznem a sulit időn belül. Szóval fizethetem vissza a melóhelynek. 🙁 Nem kevés, pláne ennyi pénzből. De valahogy megkönnyebbültem tőle. Csak kár volt elkezdeni. Mindegy most már, ez van. Nem leszek könyvelő. 🙂 Igaz sosem vonzott annyira a dolog.
De ez megint felvet egy problémát. A pénzügyön jól elvagyok. De mérlegképes végzettség nélkül nem fogok előre lépni. És ha nem való nekem a könyvelés, akkor mi az, ami jó nekem? Mi az utam? Mit szeretnék csinálni? Nem tudom. 🙁 Sajnos, felnőtt fejjel még mindig nem tudom, milyen munka okozna igazán örömet. Amivel persze még keresni is lehet, lehetőség szerint.
Itt tartok most. Azt hiszem alapvetően pozitív a mérlegem. Ráadásul holnap megyek tesómékkal vidámparkba. 🙂 Nem is tudom mikor voltam utoljára, de szerintem már több mint húsz éve. Úgyhogy remélem jó idő lesz. Meg jön tesóm egyik barátja is. Tetszik. 🙂
Egyre jobb…
2008 március 27. | Szerző: nagykisl
Hi!
Nagyon jó ez a mostani időszak! Sikerült a rutinvizsgám is! Tök jó, hogy ezen is sikeresen túlvagyok. Persze a lábam megint remegett a kuplungon. Utána mondtam is az oktatómnak. Erre ő: “hát igen, láttam. Eléggé dobverősre sikeredett.”. Hát köszi. De most még a rossz poénjai is meg vannak bocsájtva. 🙂
Vizsga előtt azért nem éreztem magam túl jól. Szokásos izgulás… és… kihúztam a hátrafelé kapuba-beállást. Ezzel vágtak meg másodszorra. “Örültem” neki nagyon. A műszak jól ment, a biztos kicsit segített kérdésekkel. Ciki, de megint majdnem elfelejtettem a tolató lámpát. A fékellenőrzésnél jutott eszembe. 🙂 Még éppen időben.
Aztán irány a pálya. Szabályos leállás. Egész jó. Akkor menjünk a kapuhoz. És tolatás. Én nem tudom, hogy, de az autó “segge” megint túl ment. Semmi gond. Láncot nem érintettem, korrigálom. Sikerült. 🙂 Még én is meglepődtem magamon. A lábam persze még mindig remeg a kuplungon. Akkor gyorsítás, a végén intenzív fékezéssel. Szupi! Toljunk hátra aranyom. Ez is megvolt. Szlalom. Na a szlalom az trükkös, mert a vizsgapálya lejt. Szóval gyorsul a kocsi, de ez már nem gond. Már számítottam rá. Na ja, a vizsgarutin. 🙂 Még egy kicsit tolunk hátra, aztán irány le a pályáról. Sikerült! Szépen megoldotta, de hogy csinálta, hogy kétszer megbukott? Hááát, ez egy hosszú történet. 🙂 A lényeg a lényeg, hogy sikerült!
Miközben dicsekedtem telefonon, meg sms-ben, elindultam a Blaha irányába. Megvettem a hakamát is! Holnap edzésen remélem megmutatja valaki, hogy kell rendesen felvenni. 🙂 Meg vettem egy olcsó fekete övet is, de olyan szar, hogy egyenlőre marad a barna. Majd fizu után veszek egy normálisat. Meg elkezdem a vezetést is a forgalomban.
Szép az élet, na! És most kerekebb a világ is! 🙂
:)
2008 március 26. | Szerző: nagykisl
Hi! Szép napot!
Túl vagyok a vizsgán, méghozzá sikeresen! 🙂 Tök jó! Annyira jó volt vizsga után, mikor kihirdették, hogy sikerült. Rengetegen jöttek oda gratulálni, hogy “milyen ügyes voltál”, meg “tök magabiztosnak tűntél” és “én megmondtam, hogy sikerül”. Nagyon nagy élmény volt. Mindenki engem puszilgatott, meg ölelgetett a végén. 🙂
Persze az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy korántsem voltam olyan magabiztos, mint amilyennek a többiek láttak. Vizsgán általában a fegyveres rész után meg szoktam nyugodni. Most végig paráztam az egészet. De nem rontottam, és ez jó. Csak erről az izgulásról kéne már leszoknom. Túléltem és danos vagyok! Vehetek új övet, meg hakamát. Kellemes kötelezettségek, mégha most nem is állok olyan jól anyagilag.
Hétfőn próbáltam kipihenni magam, nem nagyon csináltam semmit. Kedden meg irány a munkahely. Na itt szembesültem vele, hogy oly nagyon nem sikerült kipihenni magam. Még biztos pár hétig olyan leszek mint a mosottrongy. Már a vizsga előtti napokon is nagyon fáradtnak éreztem magam, de most hogy túl vagyok rajta, még inkább előjött ez az érzés.
És sajnos még a parázást sem hagyhatom abba, mert csütörtökön rutinvizsga. Megint. Ma még megyek egyet vezetni (jó pénzért persze), aztán holnap vizsga. Már kezdek rosszul lenni. Vajon most már sikerül? Ideje lenne. Harmadszor megyek. Elsőre műszaki ismeretekből húztak meg. Ellenőrzésnél kihagytam a tolatólámpát. Aztán a két héttel későbbi vizsgán meg a vezetésben estem már vissza nagyon, mert nem vettem pótórát. Nem ment a “kapuba” tolatás. Hát… megpróbálom megint.
Pasik? Semmi. Barátnőmtől megkaptam, hogy vizsga után mindenki engem ölelgetett, mégse voltam képes egy pasit se fogni. Akkor nem is nagyon figyeltem erre. Csak örültem, hogy sikerült a vizsgám, és annak, hogy ilyen sok embernek vagyok fontos. Csak csendben írom le: az “ex” is ott volt. Egy szót sem szóltunk egymáshoz, nem is gratulált… De nem is ez volt a durva. Vizsga előtt beszélgettem egy barátommal, és ő kérdezte, hogy mi a bajom a sráccal. Nem nagyon akaródzott erről beszélnem. Persze pár perc múlva átszakadt a gát, és elmeséltem neki pár dolgot. És… és elbőgtem magam. Fél éve volt. És én még mindig itt tartok? Persze azzal nyugtatom magam, hogy biztos nem a pasi miatt, hanem mert még mindig egyedül vagyok. Na, jó duma, mondhatom. Egy barátnőm megkérdezte pár napja, hogy nem akarok-e találkozni a barátja barátjával. Én meg kapásból rávágtam, hogy köszi, de nem. Nahát ezek után komolyan elgondolkodtam, hogy valami nagyon nem oké már nálam. Végül is mi lett volna, ha találkozom vele? Legrosszabb esetben egy unalmas este. De most már mindegy. Lehet, hogy még mindig attól fosok, hogy bántanak majd? Hogy átvernek megint? Komolyan nem tudom.
Akkor maradjunk annyiban, hogy elmegyek ma vezetni, holnap vizsga. Utána megveszem az övet, meg a hakamát. Pénteken pedig irány az edzés! És megpróbálom felkötni a hakamámat, meg azt a bizonyos alsóneműt…
Para
2008 március 9. | Szerző: nagykisl
Tisztára be vagyok tojva. Két hét múlva vizsga! Hogy lehettem ilyen marha, hogy jelentkeztem, nem is értem. Valahogy semmi nem úgy megy ahogy szeretném. Mindenben bénább, lassúbb vagyok mint szeretném. Szóval pancser vagyok, na. Jövő hét keddtől edzőtábor, vasárnap meg VIZSGA!!!! Most már tényleg para ezerrel!
Lehet, hogy ez egyeseknek eltúlzottnak tűnik, de sajnos én alapból izgulós vagyok. Néha komolyan rosszul vagyok vizsgák előtt. Szédülés, hányinger. Kicsit félek attól is, nehogy “rövidzárlat” legyen vizsgán. Hiába, dan-ra még nem vizsgáztam. Kicsit magasabb szint. Fura, most úgy érzem, hogy a korábbi kyu-vizsgáimra többet készültem, pedig erre is nyomtuk rendesen. Mégis. Ilyenkor nagyon tudom irigyelni az önbizalomtól duzzadó embereket. Mondjuk ők is pofára eshetnek, ez tény. Két hét múlva ilyenkor már bőven túl leszek rajta. Vagy így, vagy úgy. Na bukni azt nem szeretnék, de ez ugye kiszámíthatatlan. Én azért mindent megteszek, hogy sikerüljön. Meglátom elég lesz-e ennyi.
Azt hiszem be is fejezem mára a panaszkodást. Azért jól esett leírni.
Pá!
Halihó!
2008 február 10. | Szerző: nagykisl
Szép estét!
Zajlik az élet! Kicsit fárasztó, de jó. Legalább csak vasárnap tespedek itthon. Próbálom megcélozni a heti öt edzést: irány a vizsga! Igaz, hogy csak március végén lesz, de nekem már most is nagyon korainak tűnik. Sok még a javítani való, meg állóképességre is jócskán kell még gyúrnom.
Meg végre vezetek is. Igaz kicsit sokáig húztam-halasztottam a dolgot, de annál inkább élvezem most. Lejárt az első öt alkalom, úgyhogy jelentkeztem rutinvizsgára. Kb. két hét múlva lesz majd a vizsga. Biztos ami biztos kértem egy pótórát. Nem akarok két hét kihagyás után vizsgázni, hát inkább fizetek plusz egy alkalmat. És rá kell feküdnöm a kresz tankönyvre megint. Kellett nekem ilyen sokáig halogatni. Most tanulhatom újra a szerkezeti ismereteket. Hát, így jártam.
Ennek a két elfoglaltságomnak köszönhetően (plusz a munka, de ez alap) mindig este tíz körül érek haza, és fáradt vagyok mint a dög. Vasárnap meg próbálom behozni az alváshiányomat.
Pasi fronton semmi. De ez annyira nem is zavarna, viszont…
Tegnap megtudtam, hogy az “ex”(?)-nek “alakul” valami nő. És meglepődve, kicsit talán keserűen vettem tudomásul, hogy ez nekem még mindig fáj. Hogy ő éli az életét, én meg még mindig egyedül vagyok. Igaz ilyenkor tolhatnám a süket dumát, hogy amúgy sincs időm most pasizni, de nem megy. Igenis szar dolog egyedül lenni. Szar hogy már megint egyedül ülök otthon egész vasárnap, és semmihez sincs kedvem. Mentőötletként dvd-zés, és evés. És hiába mozgok mostanában olyan sokat, mégis mintha híznék. Mintha valami pluszt nyújtana a kaja, ha egész nap tömöm magam. Pedig inkább csak keseredik tőle az ember, hogy még ezt sem tudja megállni. Ezek a vasárnapok valahogy kifognak rajtam, nem csinálok itthon semmi értelmeset. Mi lesz így velem? Amit lemozgok hét közben edzéseken, azt visszazabálom vasárnap. Kész csőd az egész. Még a végén visszasírom a szerelmi bánatot, mert akkor semmi étvágyam nem volt. Ennyi előnye volt.
Amúgy meg rohadt dolog. Amikor már úgy tűnik, hogy végre te is megtalálod a szerelmet, akkor jól pofára ejt az élet. Mert a másik szarik a fejedre. És hiába reménykedsz, hiába áltatod magad, ő nem fog rád gondolni. Eszébe sem jutsz. És egy hülye picsa vagyok, mert néha még mindig elgondolkodom, hogy esetleg eljönne hozzám, és megmagyarázná, hogy miért viselkedett így. És megbocsájtanék. Vagy nem? Lehet… amilyen állat vagyok… De nem fog jönni. Mert nagyon jól érzi magát nélkülem is. Még beszélni sem fogunk egymással, mert ugye miért is beszélnénk. Ő biztos úgy van vele, hogy lezárta a dolgot. Egyszerűen, konfrontáció nélkül. Ügyes mi? Csak én gondolom úgy, hogy gerinctelen dolog így, őszinte szó nélkül, csak hallgatással, nem-válaszolással lekoptatni valakit? Majd csak észreveszi magát, ugye? Ne rendezzen jelenetet, ne bántsa a hapsikám érzékeny lelkét a vádjaival. Mert az övék ugye érzékeny, és kímélni kell. Kímélik is: a sajátjukat mindenképp. Ehh… jól felhúztam magam. Bocsánat érte, de most kijött.
És nagyon nem értem magam. Még akkor sem tűntem ennyire keserűnek, mikor rájöttem, hogy csak játszott velem, eszébe sem jutott komolyan venni. De akkor miért??? És azóta hány lánytól hallottam ugyanezt. Hogy miért kezd bele, ha még ő sem biztos magában. És hány lány bőg emiatt otthon, egyedül. És várnak hónapokig, évekig, hogy hátha megtörténik a csoda, és visszajön.
Hát akkor én most megígérem magamnak, hogy nem fogok emiatt a paraszt miatt megkeseredni. És ha megtalál egy normális pasi, nem fogok neki nemet mondani.
2008 január 12. | Szerző: nagykisl
Hali!
Jó régen írtam már ide. Lusta disznó vagyok. Bár az is igaz, hogy eléggé zsúfoltak a napjaim. Sok a munka. Edzésre is járok megint rendesen. Hát elvagyok, szinte összefolynak a napok. És már most tudom, hogy a holnap is el fog szaladni és igen: megint hétfő. 🙁
Mesélek. Múlt hét pénteken egész jó kis napom volt. 🙂 Korcsolyáztam két barátnőmmel. Igaz, hogy nem nagyon tudok, de attól jó buli volt. Hála az égnek, az egyik csaj szintén nem tud nagyon korizni, úgyhogy elcsoszogtunk egymás mellett. 🙂 Aztán egy forraltbor után már vigyorogva csoszogtunk, bár még így is hideg volt. Sajna egy jó pasit se láttam, de nem is estem el. Úgyhogy büszke vagyok magamra. 🙂 Az azért fura, hogy elvileg ugye tudok esni, mert tíz év alatt ragad valami az emberre a tatamin, de mégis jobban tartottam az eséstől, mint a többiek. De megúsztam, úgyhogy sirály. Majd más alkalommal tesztelem eséstechnikámat a jégen.
Ezen a héten meg hajtás volt végig a munkahelyen. Hétfő-szerda-péntek még edzés is. Ami jó dolog, csak későn érek haza. És fáradt vagyok, de muszáj lesz. Újra formába kell jönnöm. Tervezgettem már a soron lévő vizsgámat, de úgy voltam vele, hogy három hónap kihagyás után inkább nyáron megyek Meg a bokám sem gyógyult meg még teljesen. De ezek a piszkok egy edzés alatt simán rábeszéltek a tavaszi vizsgára, úgyhogy köthetem fel azt a bizonyos fehérneműt. Azért jobb a többiekkel együtt készülni és vizsgázni, mint egyedül nyáron, a negyven fokban. Majd meglássuk, ahogy a vak is mondta.
Pasi azóta sincs a képben. Nem is érzem magam mostanában túl vonzónak. De alakul! Leszek én még bombaformában! Legalábbis remélem, hogy az edzések mellett, hétvégén még lesz energiám tornázni is. Ha már megfogadtuk. 😉
Pasikkal kapcsolatban meg. Hát nem is tudom. Utó-karácsonyi ajándékként kaptam az egyik barátnőmmel egy könyvet, amiben érdekes dolgokat lehet olvasni mindkét nemről. Hogy miért viselkedünk úgy, ahogy. És hogy lehet a nem szeretem helyzeteket kezelni, meg hasonlók. Ma kezdtem olvasni, de még csak pár oldalt. Hátha lesz benne valami használható. Aztán már csak tesztelni kéne! 😉
Jó éjt!
Újra munkában
2008 január 2. | Szerző: nagykisl
Jó reggelit! 🙂
Igazából nincs olyan jó kedvem, de igyekszem pozitívan szemlélni a dolgokat. Kicsit féltem tegnap, hogy nem bírok reggel fölkelni. Ez a félelmem eléggé megalapozott volt, végtére is az elmúlt két napban dél előtt nem keltem fel. 🙂 Az esetleges elalvást elkerülendő ezért igyekeztem már 10-kor lefeküdni. Persze a fürdés, meg holnapra a munkaruhák bepakolása stb. elhúzodott, de a 1/2 11 még belefér, úgy gondoltam. De van nekem egy olyan érdekes tulajdonságom, hogy vasárnap este soha nem bírok elaludni. Nem tudom miért, mert egyéb napokon nincs ezzel gondom. Sőt, kifejezetten mormota vagyok De ilyenkor nem és nem. Egy órányi szenvedés után kimentem a fürdőbe, aztán vissza az ágyba. Az elalvás még így sem akart összejönni. Szerintem valamikor hajnal felé sikerült bebólintanom, de ez is csak valami zaklatott alvás volt, nem igazán éreztem magam kipihentnek reggel. Ennek ellenére nem aludtam el, még előbb is értem be a munkahelyre. Igaz nem azért mert korábban keltem volna, hanem jóformán senki nem volt az utakon. És viszonylag a buszok is üresek voltak. Meg a metró is. Bár mindennap így utazhatna az ember! Tök jó volt!
Az asztalom azért nem volt ilyen szívderítő. Halmokban áll rajta a munka. (így jár aki merészel 3 nap szabit kivenni!) Erre mondjuk számítottam, de arra nem, hogy dolgozni meg nem lehet. Beérek előbb, erre közlik az informatikusok, hogy frissíteni kell az egész rendszert, tehát belépni a programokba nyista. Itt ülök fél nyolc óta, és még nem csináltam semmit. Aki járatos benne, az azért tudhatja, hogy évvége tájékán egy pénzügyi osztály esetében ez eléggé kib*szás. Hát ez van, most várunk, hogy mikor lehet belépni a rendszerbe. Legalább kihasználom az időt és blogolok egy kicsit. 🙂 Bár tény, hogy jobb lenne, ha az előttem lévő nagy kupac papírt tudnám feldolgozni, de hát…
Részemről a “csak pasival ne kezdjen az ember” mondást megtoldanám egy “csak informatikussal ne kezdjen az ember”-rel. Egyszerűen bőgni tudnék, hogy ennyire nem szerveznek meg itt semmit, aztán megint a mi fenekünket fogják rugdosni. Bosszantó, de az azért vidámságra ad okot, hogy csak 3 napos a hét. És ha minden igaz pénteken megyünk korizni is.
Korizásban mondjuk nem vagyok valami nagy, eddig kb. ötször, ha voltam jégen életemben. De a csajok megígérték, hogy majd összevakarnak a jégről. 🙂 Na majd mesélek.
Pusz!
Új év
2008 január 1. | Szerző: nagykisl
Nu, itt az új év! Hogy mit hoz, az persze a jövő zenéje, de én reménykedem, hogy szerelmi téren jobb lesz, mint a tavalyi volt. Egyenlőre most ennyit erről, inkább mesélek, hogy teltek az év utolsó napjai.
28-án lementem egy edzőtáborba. Sajna amilyen pancser voltam, az edzőtermet nem találtam meg aznap este egy félreértés miatt, de az esti beszélgetés jó volt. Szóval annyira nem bántam a dolgot. És ott volt a pasi is, aki miatt a blogolásba belevágtam. És örömmel vettem észre, hogy bár furcsa, hogy jóformán csak átnézünk egymáson, de ennyi. Nem érzek iránta semmit. És ez lehet hogy neked hangzik furán, de jó érzéssel töltött el. Végre kigyógyultam! Nem függök más ember kénye-kedvétől. Aztán másnap irány az edzés. Nyolc edzés egy nap kicsit sok volt (még most is nyögöm az izomlázat 🙂 ), de most inkább az esti buliról mesélek.
Az esti bulin persze ott volt pasikám is, de nem nagyon foglalkoztunk a másikkal. Mondhatni kerültük egymást. 🙂 Persze az tök jó volt, hogy az a barátnőm is ott volt, aki még a leghasználhatóbb tanácsokat adta nekem, amikor anno nagyon magam alatt voltam miatta. Jól éreztem magam, röhincséltünk, hülyéskedtünk és tök jót táncoltam. És néha persze ránéztem az “ex”-re. És leginkább csak szánni tudtam, meg magamban mosolyogtam rajta. Matt-részegre itta magát, és minden kiscsajnál bepróbálkozott. Meglepve láttam, hogy beállt táncolni is, ami finoman fogalmazva is nem az erőssége. Tán nem kéne erőltetni, gondoltam magamban. De ez már lehet, hogy csak az én rosszindulatom. 🙂 De néha jó rossznak lenni, és végül is ő törte össze anno az én szívemet, tehát miért ne legyek vele görény én is?
És elgondolkodtam. Egyrészt azon, hogy mi tetszett nekem ezen a pasin? Az mondjuk igaz, hogy én nem ilyennek ismertem meg. De ebből már következik a másik gondolat is: hogy tudtam benyalni azt a sok kamu dumát? Pl. “én már nem csajozom, megbecsülöm azt aki velem van”, meg “Szerintem a csók már megcsalás.”. Ja persze, pont úgy viselkedett. De már nem fáj. Jó lecke volt, megtanított pár dolgot. Mint például azt, hogy ne vegyem készpénznek, amit egy férfi mond. Ne adjam ki magam. Ne akarjam ráeröltetni magam, görcsöljön csak ő, ha akar valamit. És persze ne ájuljak el attól, ha megcsókol egy férfi.
Most ott tartok, hogy próbálom megtalálni magam, építgetem az önbizalmamat. És nagyon drukkolok is, hogy mindezt meg is tudjam tenni, ha jön valaki. Rájöttem, hogy fölösleges dolog azon rágni magam, hogy még a legrondább bányarémnek is van barátja. Mert nem ezen múlik. Csak tőlem függ. És én nem akarok egyedül lenni örökre, mert nagyon vágyom már egy pasira. Egy igazira. Aki nem csak titokban csókol meg.
Úgyhogy új évre fel!
áááááááá!
2008 július 13. | Szerző: nagykisl
Szóval vagy két oldalnyi önsanyargatás után a gép nem mentette le amit írtam. És ne kapjak idegzsábát.
Sajnos nem tudom magam fejből idézni, úgyhogy röviden a lényeg:
1) gondolkodtam, hogy törlöm a blogot, úgyis olyan ritkán írok bele
2) aztán arra jutottam, hogy mégsem
3) legalább a havi egyszeri “publikálást” igyekszem tartani
4) még mindig egyedül vagyok, és még mindig sz*r a kedvem
5) megint arra a majomra gondolok, aki miatt elkezdtem az egész blogolást
6) azt hiszem tiszta hülye vagyok, hogy még mindig nem fogtam egy normális pasit, és azon a szemét disznón jár már megint az eszem
7) azt hiszem nagyjából ennyi volt a lényeg, csak kicsit bővebb lére volt eresztve.
Oldal ajánlása emailben
X